14. Csak 2 barát

Sziasztok! Az én mikulásom egy napot késett. Jó olvasást!:*

* Harry*

Nem is olyan sokáig tartott az édes pillanat, Louis egyből kitalálta, hogy kérdez és én válaszolok rá. De nekem ez nem tetszett, és még ő volt felháborodva, mikor csak úgy hadarta a mondatokat, hogy én válaszoljak rá. Végül bevetette a párnáit is, amikkel csapkodott ahol csak elért, de kicsavartam a kezeiből a ˝fegyverét˝, és átvettem a szerepet, már én ütögettem. Kipirosodott arccal nevetgélt.

- Hazza! Hagyd, abba kérlek! Jó leszek!- vinnyogott. Válasz egy gonosz vigyor volt, és arcon csaptam. Ez egy nagy háború, nem adhatja fel, most kezdődik. Legalább szórakozunk együtt. Hát nem is adta fel, inkább megfutamodott. Kivágta a szobája ajtaját, és elrohant a folyosón. Felugrottam az ágyról, utána indultam, nem is kellett sokat keresni, a lépcső felső fokain állt várva a reakciómat. Megtorpantam, egyenesen, mélyen a szemébe néztem. Úgy állt ott velem szemben, mintha 5 éves lenne és én lennék a bátyus, aki játszik vele valami fogócskát. Végül is, miért ne? Persze azért nem adok neki előnyt, amúgy is idősebb nálam, maximum gyengébb. Kihívó mosolyt küldtem neki, és elindultam eléje. Hirtelen ott teremtem mindig gyors voltam futásban és jó is. Eközben ő már a lépcső felénél visítozva futott. Az lett, ahogy megéreztem, megcsúszott és a többi ment magától. Lerohantam, láttam, ahogy rázkódik a válla. Azt hittem nagy a baj, de amikor kitört belőle a röhögés mosolyt csalva az arcomra felkaptam kezeim közé és tovább mentem vele.

A nappaliban Lottie és Bren beszélgetett, és mi Lou val belerondítottunk a csajos reggelbe, mikor nevetve becipeltem, ledobtam a kanapéra, és ráestem.  

- Ahh! – nyögött fel a súlyomtól. – Hazz szállj le, nehéz vagy. Légyszi!

- Ne nyafogj, élvezd a társaságom. – mosolyogtam rá. Felnéztem a lányokra. Feltűnt nekik a jelenlétünk főleg a hangoskodás dobott rá még egy lapáttal. Bren nézett egy ideig, majd nagy szemekkel hallgatva tovább Lott tanácsait, és kortyolgatta a bögréje tartalmát.

- Hé, csajok, mi a téma? – kérdezte Louis, miután megadtam magam, és elengedtem.

- Az újságot olvassuk. – mutatták fel vállat vonogatva.

- Aha. És legalább izgalmas? Amúgy pedig mi van ebben? Csak lányoknak?

- Bátyus, csak nem akarsz te is egy ilyet? – nevetett fel Lottie.

–Miért ne? – csillant fel a szeme a haveromnak. Válaszul nekidobták a magazint, és egyből bele vetette magát. Hihetetlenkedve néztem össze a lányokkal. Közelebb mentem, leültem az üres fotelba, amiben egy nagy puha párna volt. Emlékszem a miénket eldobtam és ezek szerint ide jutott. Törökülésbe helyezkedtem, elfogadtam a felém nyújtott teát. Lehiggadva és mosollyal az arcomon hallgattam fecsegéseiket, az unalmasabbnál unalmasabb lányos témákat elemzik, számomra teljesen lehengerlő volt. Aztán sikerült feloldódnom, a nem mindennapi társaságban. Lottival régen nagyon sok időt töltöttem, szinte kishúgom volt. Iránta nem szerelmet éreztem, csupán havert, szerintem fordítva is így van. De ha nem, nekem az sem baj, semmi se fog köztünk lenni, ami esetleg több lenne barátságnál.

Bren viszont már más tészta volt. Legszívesebben most leteperném, és egy csók közben elmondanám, hogy szeretem. Annyira aranyos, ahogyan hatalmas mosollyal mesél szinte mindenről és mély meghatottsággal hallgatja a mi történeteinket is.

***

Leugrottunk a parkba, sétálunk egy kicsit kikapcsolódásként. Az ebédet Louéknál ettem, szóltam anyuéknak, hogy maradok még egy darabig. Ez azért kellett, mert az én drága Gemma nővérem hívott haza pár haverját, és szerinte nekem meg kéne ismernem őket. Nem szívesen tenném, vissza nem akartam utasítani ezért is jutott ˝véletlenül˝ eszembe a közös program. Amúgy is nagyon jóba lettünk a lányokkal.

Louis kivesézte az újságot, ami amúgy egy ifjúsági magazin. Megítélésem alapján ő kinőtte az ˝ifjúkort˝ de ahogyan ő gondolja. Nagyon aranyosan nézett ki a kanapén begubózva hatalmas pulcsival, kapucnival a fején, miközben be van takarózva és olvas. Azt mondta fázott, amit nem értek. Most is egy hatalmas pulcsiban ácsorog mellettem várva az indulásra. Még Lottie elmagyarázta anyukájuknak, hogy csak egy séta, nem készül ott aludni senkinél. Ezen felnevettem. Emlékszem, egyszer azt mondta fut egy kicsit az utcákon, de pont kint álltam a házunk előtt. Ő arra jött, és összetalálkoztunk. Már akkor bevetettem a sármomat, és elcsábítottam egy kicsit. Pár kacér mosoly után a nappaliban filmeztünk nálunk. Mire vége lett a filmnek besötétedett. Megkért, hogy kísérjem haza, de én felajánlottam a nálunk alvás lehetőségét. Természetesen nem történt semmi azon az éjszakán, eszünk ágában sem volt olyat tenni. Csak 2 barát. Persze másnap csúnyán kikapott, szobafogság stb. Emlékszem Louis nagyon kiakadt, ő is azt hitte volt valami. 8 napig írhattam mindenből a házi feladatait. Rég volt, most viszont most van és éppen a kis barátnője fejét akarom elcsavarni ezért egy ügyes álcázott mozdulattal máris mellette sétáltam az utcákon.

Gondolataimban fellapoztam a ˝Csajozzunk be˝ szótáram és az első lépéseket meg is tettem. Jött magától minden dolog, a kiscsaj kiájult tőlem. Lottie is észrevette a trükkjeimet, halvány mosollyal rám kacsintott ezzel is jelezve, hogy megengedi. Louis viszont különösen csendben kullogott előttünk.

* Louis*

Kár volt belemennem ebbe az idióta sétába. Harold a szemem előtt flörtöl egy lánnyal, akinek szemlátomást tetszik ez a dolog. Előre is siettem, nincs semmi kedvem azt nézni, ahogyan előttem fognak smárolni. Pedig reggel a konyhában még az ölében ültem, és élveztem, azt, ahogyan csakis velem foglalkozik. Na, akkor kezdődhet a mérgelődés magamban és a nézzük láthatatlannak Hazzust program. Szép kis délután lesz ez...