Sziasztok! Az én mikulásom egy napot késett. Jó olvasást!:*
* Harry*
Nem is olyan sokáig tartott az édes pillanat, Louis egyből
kitalálta, hogy kérdez és én válaszolok rá. De nekem ez nem tetszett, és még ő
volt felháborodva, mikor csak úgy hadarta a mondatokat, hogy én válaszoljak rá.
Végül bevetette a párnáit is, amikkel csapkodott ahol csak elért, de
kicsavartam a kezeiből a ˝fegyverét˝, és átvettem a szerepet, már én ütögettem.
Kipirosodott arccal nevetgélt.
- Hazza! Hagyd, abba kérlek! Jó leszek!- vinnyogott. Válasz
egy gonosz vigyor volt, és arcon csaptam. Ez egy nagy háború, nem adhatja fel,
most kezdődik. Legalább szórakozunk együtt. Hát nem is adta fel, inkább
megfutamodott. Kivágta a szobája ajtaját, és elrohant a folyosón. Felugrottam
az ágyról, utána indultam, nem is kellett sokat keresni, a lépcső felső fokain
állt várva a reakciómat. Megtorpantam, egyenesen, mélyen a szemébe néztem. Úgy
állt ott velem szemben, mintha 5 éves lenne és én lennék a bátyus, aki játszik
vele valami fogócskát. Végül is, miért ne? Persze azért nem adok neki előnyt,
amúgy is idősebb nálam, maximum gyengébb. Kihívó mosolyt küldtem neki, és
elindultam eléje. Hirtelen ott teremtem mindig gyors voltam futásban és jó is.
Eközben ő már a lépcső felénél visítozva futott. Az lett, ahogy megéreztem,
megcsúszott és a többi ment magától. Lerohantam, láttam, ahogy rázkódik a válla.
Azt hittem nagy a baj, de amikor kitört belőle a röhögés mosolyt csalva az
arcomra felkaptam kezeim közé és tovább mentem vele.
A nappaliban Lottie és Bren beszélgetett, és mi Lou val
belerondítottunk a csajos reggelbe, mikor nevetve becipeltem, ledobtam a
kanapéra, és ráestem.
- Ahh! – nyögött fel a súlyomtól. – Hazz szállj le, nehéz
vagy. Légyszi!
- Ne nyafogj, élvezd a társaságom. – mosolyogtam rá.
Felnéztem a lányokra. Feltűnt nekik a jelenlétünk főleg a hangoskodás dobott rá
még egy lapáttal. Bren nézett egy ideig, majd nagy szemekkel hallgatva tovább
Lott tanácsait, és kortyolgatta a bögréje tartalmát.
- Hé, csajok, mi a téma? – kérdezte Louis, miután megadtam
magam, és elengedtem.
- Az újságot olvassuk. – mutatták fel vállat vonogatva.
- Aha. És legalább izgalmas? Amúgy pedig mi van ebben? Csak
lányoknak?
- Bátyus, csak nem akarsz te is egy ilyet? – nevetett fel
Lottie.
–Miért ne? – csillant fel a szeme a haveromnak. Válaszul
nekidobták a magazint, és egyből bele vetette magát. Hihetetlenkedve néztem
össze a lányokkal. Közelebb mentem, leültem az üres fotelba, amiben egy nagy
puha párna volt. Emlékszem a miénket eldobtam és ezek szerint ide jutott.
Törökülésbe helyezkedtem, elfogadtam a felém nyújtott teát. Lehiggadva és
mosollyal az arcomon hallgattam fecsegéseiket, az unalmasabbnál unalmasabb
lányos témákat elemzik, számomra teljesen lehengerlő volt. Aztán sikerült
feloldódnom, a nem mindennapi társaságban. Lottival régen nagyon sok időt
töltöttem, szinte kishúgom volt. Iránta nem szerelmet éreztem, csupán havert,
szerintem fordítva is így van. De ha nem, nekem az sem baj, semmi se fog
köztünk lenni, ami esetleg több lenne barátságnál.
Bren viszont már más tészta volt. Legszívesebben most
leteperném, és egy csók közben elmondanám, hogy szeretem. Annyira aranyos,
ahogyan hatalmas mosollyal mesél szinte mindenről és mély meghatottsággal
hallgatja a mi történeteinket is.
***
Leugrottunk a parkba, sétálunk egy kicsit kikapcsolódásként.
Az ebédet Louéknál ettem, szóltam anyuéknak, hogy maradok még egy darabig. Ez
azért kellett, mert az én drága Gemma nővérem hívott haza pár haverját, és
szerinte nekem meg kéne ismernem őket. Nem szívesen tenném, vissza nem akartam
utasítani ezért is jutott ˝véletlenül˝ eszembe a közös program. Amúgy is nagyon
jóba lettünk a lányokkal.
Louis kivesézte az újságot, ami amúgy egy ifjúsági magazin.
Megítélésem alapján ő kinőtte az ˝ifjúkort˝ de ahogyan ő gondolja. Nagyon
aranyosan nézett ki a kanapén begubózva hatalmas pulcsival, kapucnival a fején,
miközben be van takarózva és olvas. Azt mondta fázott, amit nem értek. Most is
egy hatalmas pulcsiban ácsorog mellettem várva az indulásra. Még Lottie
elmagyarázta anyukájuknak, hogy csak egy séta, nem készül ott aludni senkinél.
Ezen felnevettem. Emlékszem, egyszer azt mondta fut egy kicsit az utcákon, de
pont kint álltam a házunk előtt. Ő arra jött, és összetalálkoztunk. Már akkor
bevetettem a sármomat, és elcsábítottam egy kicsit. Pár kacér mosoly után a
nappaliban filmeztünk nálunk. Mire vége lett a filmnek besötétedett. Megkért,
hogy kísérjem haza, de én felajánlottam a nálunk alvás lehetőségét.
Természetesen nem történt semmi azon az éjszakán, eszünk ágában sem volt olyat
tenni. Csak 2 barát. Persze másnap csúnyán kikapott, szobafogság stb. Emlékszem
Louis nagyon kiakadt, ő is azt hitte volt valami. 8 napig írhattam mindenből a
házi feladatait. Rég volt, most viszont most van és éppen a kis barátnője fejét
akarom elcsavarni ezért egy ügyes álcázott mozdulattal máris mellette sétáltam
az utcákon.
Gondolataimban fellapoztam a ˝Csajozzunk be˝ szótáram és az
első lépéseket meg is tettem. Jött magától minden dolog, a kiscsaj kiájult
tőlem. Lottie is észrevette a trükkjeimet, halvány mosollyal rám kacsintott
ezzel is jelezve, hogy megengedi. Louis viszont különösen csendben kullogott
előttünk.
* Louis*
Kár volt belemennem ebbe az idióta sétába. Harold a szemem
előtt flörtöl egy lánnyal, akinek szemlátomást tetszik ez a dolog. Előre is
siettem, nincs semmi kedvem azt nézni, ahogyan előttem fognak smárolni. Pedig
reggel a konyhában még az ölében ültem, és élveztem, azt, ahogyan csakis velem
foglalkozik. Na, akkor kezdődhet a mérgelődés magamban és a nézzük
láthatatlannak Hazzust program. Szép kis délután lesz ez...