17. fejezet ~ Egy smiley

Sziasztok!:) Üdvözlöm a 2 új feliratkozót! Kérlek ne vessetek meg, ne kínzás csak így gondolom el a történetet!:) Ezzel együtt az új szereplőt, aki sokat lesz Lou közelébe ;) 

Ja! És dobjatok meg lécci egy komival... Egy betű, szó vagy mondat. Névtelenül, kód nélkül lehet!! Nekem sokat jelent! Nagyon!<3 

Jó olvasást!:) 

*Louis*

Hangos csörömpölés, nevetések, pár káromkodás és a szilánkokat söprés hangja.

Erre ébredtem, majd miután már tudtam érzékelni, az időt is megállapítottam. Éjjel 2 óra körül. Az eddigi elhelyezkedésem kezdett kényelmetlenné válni, gondoltam megfordulok. Talán a fejemnek is jobb lesz – ami még mindig sajgott. De Harry karja nehézkedett rám, és ahogy arrébb raktam kinyitotta szemeit, rám nézve egyből megkérdezte, hogy fáj-e valamim.

- Nem, Hazza nyugi. Semmi bajom, csak felébredtem. Talán lemegyek inni. Igen. Azt lesz a legjobb!- mondtam, és kimászva felálltam. Vártam 2 percet, hogy enyhüljön a szédülés. Talán Harry azt hitte gondolkozok a maradáson. – Nyugodtan aludj, már jól vagyok és tuti elleszek.

- Oké. De vigyázz a sötét ajtókkal. – vigyorodott el és mintha kinevetett volna, úgy nézett rám. Ennyire vicces lenne, hogy félek, mert meg kellett néznem vele egy hülye horrort?

Mindegy alapon kimentem a szobából és jól becsukva az ajtót lebotorkáltam a nagy lépcsőn. Elhaladva a nappali előtt belestem, a zajok forrását keresve. Hamar megtaláltam, körbekerítették egy szalaggal. Nem ám feltakarítják... ÁÁ majd belelép valaki. Csak röhögni tudtam rajta, régen én is szinte így éltem.  A konyhában egyből találtam valamit. Már ki volt öntve, nem úgy tűnt, mint amiből hiányozna. Beleittam, nem is volt olyan rossz, csak kicsit keserű. Nem találtam meg az üveget, amiből származott ezért keresésre indultam. A végén a nappaliban ülve egy kanapén nevettem a jobbnál-jobb sztorikon. 

Nem is rossz annyira ez a társaság. Mindenkinek megvan a maga sajátossága, csak közelebbről megismerve kell azt megtalálni. Például egy sráccal nagyon jóba lettem. Neki is van tetkója, és még sok összevisszaság is, de azon kívül teljesen normális arc. Mindig valami más került a poharamba. Felszabadultan nevetgéltem, mint aki részeg. De nem voltam az. Vagyis én azt állítottam.

Valaki valami szörnyű hörgős- rockos zenét rakott be. Más esetben megőrülnék, ha ilyet kéne hallgatnom. De most nagyon jól esett. Egymásba kapaszkodtunk a fiúval – nem tudom a nevét azt kihagytuk- és felszabadultan ugráltunk egymás karjaiban.

Mintha 100 éve ismernénk egymást. Mindent kibeszéltünk, elmondtam neki, hogy szeretem a fiúkat és jelenleg szinglik közé tartozom. Fordítva is így volt.

- Deee ezt ne mond senkinek! – mondta nevetgélve a fülembe, kicsit se halkan. – Csak ilyen cukifiúk tudhatják a tikomat... – kacsintott és az ujjait a hátamra vezette. Lágyan cirógatott, miközben halkan sóhajtoztam mellette. A jó kis helyzetből egy lány húzott ki, az orrunk alá tartva a pezsgős üveget, hogy igyunk. Kikaptam a kezéből és úgy, ahogy volt beleittam. Már vagy 2 óra is eltelt, kezdtem kicsit rosszul lenni.

- Bradyy – mondtam a nevét hosszan elnyújtva a kicsi ˝jókedvemtől˝. – Én rosszul vagyok, kijössz velem a konyhába? Naaa Légyszi légyszii...

- Gyere – vihogta. Egy csöppet megcsúsztam a küszöbnél, ezért fel kellett rángatni a földről. Én pedig teljesen el voltam ott is.

Valaki megint az orrunk alá nyomott valamit. A buli teljesen fel volt pezsdülve. Minden rendben volt, azt leszámítva, hogy valaki megitatta a cserepes növényeket borral. Nem tudhatjuk honnan szerzett bort. Amíg én a mosogató felett vártam, mikor rókázom el magam, addig Brady nekiállt valami ehetőt csinálni.

- Lou, nem tudod merre van a vaj? – csak megráztam a fejem. Nem voltam abban az állapotban, hogy gondolkozzak. Végül is hamar feltalálta magát. Igaz, nem bírtam ki röhögés nélkül, mikor leejtette a kenő kést. Neki ez nem tetszett, úgyhogy hozzám vágta.

- Hé, vajas lettem. – mondtam szomorúan, lefelé görbülő ajkakkal. – Most add ide az ingedet!

Ő ezt teljesen komolyan gondolva levette, de sajnos volt alatta egy póló. Egy nagyon szexi póló.

- Azt is vedd le! – mutattam rá huncut mosollyal.

- Akarod? – kérdezte, és piercinges szemöldökét fel-le húzogatva végigmért. Beharapott ajkakkal elgondolkoztam. Naná. Bólintottam egyet, ezzel mutatva a válaszom. Megvonta a vállait, és lekapta magáról.

- Hűű... – bukott ki belőlem. Csak felnevetett és visszafordult.

- Nézd! – vihogott, majd közelebb jött. Belenyúlt a vajba és a kezén lévővel valamit rajzolt a homlokomra. Arrébb állt, így pont láttam magam szemben a visszatükröződő ablakból. Egy smiley. J

- Nagyon cuki lett.

- Tudod, olyan mint te. – megvonta a vállát és a kezembe adott valami szendvicsszerűt.

Pár perc alatt befaltuk. Leültünk egy lépcsőfokra és vigyorogva beszélgettünk. Közben többször is megtelt a poharunk a srácoknak köszönhetően. Igen, sört is ittam pedig attól nagyon rosszul vagyok. meg most is. Bár nem éreztem, csak jókedvet. A rosszullétet kizártam a fejemből, csak nagyon fájt a fejem és úgy éreztem mindjárt felrobbanok, annyira melegem volt.

- Héj srácok, nem jöttök be a nappaliba? Itt olyan uncsi. De mi mindjárt filmezünk.

- Nem, most itt is jó. – mondta a haverom.

- Hát oké.

- Ketten maradtunk. Nincs kedved valami ˝szórakoztatót˝tenni? – kérdezte, miközben a combomat simogatta. 

Sötétbarna (kivasalt) haja egészen csapzottan hullott a szemeibe – amik egyébként csak közelről megállapítva voltak nagyon mélykékek. Messzebbről nem látszódtak.

- Most nincs! – kacsintottam rá. Játékosan rácsapott a másik combomra. Én nem hagytam magam, visszaadtam neki. Akkor ő vette támadásba a karjaimat. Egészen izmos volt, legalább is nálam biztosan, ezért esélyt sem adott rá, hogy kiszabaduljak.

- Oké, oké! – Leálltam, csak eressz el. – kérleltem mosollyal az arcomon. Azonnal megtette.

Rövid, kissé kínosnak nevezhető csend állt be kettőnk közé. Ezt hamar megtörte, azzal az összesem téveszthető nevetésével. Végül kibökte, hogy viccesen lefolyott a mosolyom. Elsőnek kómás fejjel kicsit sem fogtam fel. De emlékeztetett a homlokomon ékeskedő vajarcra. Én is csatlakoztam a nevetéshez. Odanyúlt, hogy letörölje, de kissé összeráncolta a homlokát.

- Nem csoda, hogy olvad, hiszen tűz forró az arcod..

- Nem baj, biztos kimelegedtem. – mondtam. Felálltam a kissé kényelmetlennek nevezhető lépcsőről, hogy kinyújtóztassam elzsibbadt testrészeim. Kicsit szédülve nekidőltem a falnak. Brady is feltápászkodott és kicsit gondolkozva nézett egy pontot.

Felém dőlt, magabiztos tekintettel és akkor történt meg, hogy megkaptam a sokadik csókomat is...

Igen.

Tőle.

Akit most ismertem meg.

Nem, nem érdekelt más. Csak élvezni akartam, ami sikerült is,mert azzal nem volt gond, hogy egy srác áll előttem. Jóképű, kedves és cuki. Más nem is kell. Ez így lett volna jó, ha a lépcső tetejéről nem indulna meg valaki.

Egy magas, göndör, zöld szemű szívtipró...