Helló!:) Bocsi a késésért, már itt is van. Nagyon nehezen kezdtem el, próbáltam egy kis titokzatosságot hozni bele, amit azt hiszem sikerült (majd kiderül a végén). :) Hagyjatok nyomot, bármilyen alakban, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre. Raktam ki egy szavazást hogy hány részes legyen, szavazzatok:) jó olvasást!:)
Tami <3 U.I.: köszi mindenkinek, aki hagy nyomot vagy elolvassa szerelek titeket!
* 2 évvel később *
* Louis *
Nagyon jól éreztük magunkat. Az eddigi feszültségek mind eltűntek,
mint valamilyen nyári zápor után hirtelen az eső. Június lévén boldogak is
voltunk, hisz mindenből átmentünk. A meleg ellenére én szokásomhoz híven hosszú
nadrágban voltam. Mindenki furcsállotta, de nagyon fázós vagyok. Vízi
pisztolyoztunk a közeli réten. Póló nem volt rajtunk, éppen ezért a lányok
nagyon is megbámultak minket. A hajam össze visszameredezett, néhol vizesen
vagy szárazon. A piros tincs, amit régóta festetek bele, még jobban
kirajzolódott. Nem szerettem, ha feltűnő, még magamat sem, de 12. es ként az
ember magától is a rang lista élére kerül.
- Figyelj már Tommo, mert mindig eltalállak. Ez nem izgalmas
így nekem. – ordította a barátom. Ráfordítottam a tekintetem. Melegség öntötte
el a szívem. Nagyon szerettem, a legjobb haverom volt és most is az. Mindig
felvidított, sokat hülyéskedtünk, bár hozzám képest ő is változtatott a
frizuráján és a külsején.
Visszarázódva a jelenbe az emlékeket elhomályosítva
eszméltem fel. Vigyorra húzódott a szám. Bombázást indítottam felé. Barna haja
kuszán az égnek eredt azelőttig, amíg a találatom célt nem ért. A feje
tetejéről folyott a szemébe a víz. Lassan letörölte, de elindultam felé, mert tudtam,
hogy érzékeny neki.
- Jól vagyok, ne izélj már! – makacskodott.
- De én meguntam. Menjünk inkább kajálni. Jut eszembe, anyu
azt mondta ma nálunk együnk, mert grilleznek. – csillant fel a szemem.
Elindultunk, át a kavicsos területen, ami nem túl kellemes
hangot adott ki. A cipőmet bámultam, nem azért mert érdekes volt, hanem mert
kéne egy új. Régen még fekete, mára már inkább szürke Vans cipő, nagyon sok
kalandot átélt egy és fél év alatt. Emlékezetes pillanat volt például a
gördeszkázás. Igen, akkoriban pontosabban tavaly megpróbáltunk deszkázni. Egész
nyáron fejlesztettük a tudásunkat, és már alap szinten nyomtuk, mikor leesett a
lábamról. Mármint a cipőm. Nem is kell mondani, bele egy hatalmas sár tócsába.
Anya szerint még ma is, ha kimossa szürke a víz. Ezen elmosolyodtam. Az életem
1,5 éve átváltott egy izgalmas kalandos jelenbe.
Mikor a kapunk elé értem, észrevettem, hogy nincs rajtunk
póló. Na, mindegy. Meleg van, és a szobámban fel tudunk kapni valamit a
szekrényből. Halkan elindultunk befelé. Tutira nem tévesztettük el a házat,
mert hallottam a rádiót, ami mindig szólt a nappaliban anyunak. Szem forgatva indultam
el a kertbe.
- sziasztok, pont jókor jöttök, össze kéne szerelni azt a két
széket. - ˝köszöntött˝minket anya.
Felsóhajtottam. Miután kihülyéskedtük magunkat, tényleg
összebarkácsoltuk az ülő helyeket. Az asztalon 3 tállal több volt. Furcsán
nézhettem, mert felröhögtek rajtam, akik észrevették. Nem kerítettem neki nagy
ügyet. Biztos jön valaki. És el is találtam. Nagyobbik húgom barát női. Nem
bírtam őket. 15 évesek és feltűnően bámulnak minket, fiúkat. Bár csak 2 – őt ismertem,
gondoltam a 3. is olyan, mint a többi.
Egész evés közben azt kellett tűrnöm, hogy a lányok rajtam
legeltetik a szemeiket. Mikor rájuk néztem, zavartan nevetgélve fordulnak el az
ellentétes irányba. Már nagyon elegem lett, úgyhogy lesütött szemmel
felpattantam.
- Nagyon finom volt, de most mennünk kéne.
- Máris?
- Igen, a koleszben szoba felügyelés van, rendet kell
raknunk. – sóhajtottam gondterhelten.
Ahogy elhagytuk a házat megkönnyebbültem.
- Hé, mi volt ez az egész?
- Már elegem volt a pillantásokból. Túl jól nézek ki! –
mondtam. A mellettem haladó srác szemét forgatva indult el. Ahogy beléptünk az
iskola területére, megláttunk pár alsós fiút. Sietve kerültük ki őket, mert nem
bírtuk a stílusukat. Ez biztosan nagyképűen hangzik, de nem szerettem másokkal
haverkodni. Meg volt a saját társaságom, és nem kívántam magam mellé még néhány
felesleges és idegesítő emberkét.
***
A szoba szemle megtörtént, kaptunk pár fejmosást, de azt mindig,
úgy hogy megszoktuk már.
- Elmegyek zuhanyozni, ne keress! – szóltam, és már be is
léptem a fürdőbe. Kis keresgélés után megtaláltam a jó illatú tus fürdőmet. Még
tavasszal vettem, csak kicsit elkalandozott élete lett, mivel megfeledkeztem
róla. Hideg vízben fürödtem. Nem volt valami kellemes, de ez kellett a
felfrissüléshez. Hagytam, hogy a hajamon keresztül lefele száguldozzon a
víz cseppek sokasága.
Este ki mentem egyedül a parkba. Leültem egy nagy fa tövébe,
és csak gondolkoztam, semmi konkrét dolgon. Éppen, vagy már megint a cipőmet
babráltam, amin felfedeztem egy szakadást, mikor valaki leült mellém.
- Szia Zayn!- örültem meg.
- Helló, haver.
Ja, azt el is felejtettem, hogy Zayn nagyon jó haverom lett.
Sokat hülyéskedünk, és hát persze jó baráthoz híven belerángat a zűrös ügyeibe.
Vagy fordítva, de ez csak részlet kérdés.
- Képzeld, jövő héten megyek haza a családomhoz! – csillant fel
a szeme.
- Komoly? Nagyon jó, puszi az ari hugicádnak. – mondtam. Na,
nem mintha egy lelkizős fiú lenne, de tavaly nyáron látta utoljára a családját.
- Meg is mondom. De persze, előbb leütlek! – vigyorgott.
- Előtte gyere el
velem egy cipőt venni. Utána pedig nem fogom hagyni. – használtam ki a hirtelen jött ötletet.
- Csak nem cseréled le ezt a híres darabot? A deszkák
bajnokát?
- Nézz rá, szegény már csak szürke, és ki is van szakadva. Valljuk,
be nyugdíjas éveiben jár.
- Kalandokkal teli nyugdíjas években…- nevetett. – Na, de
akkor most megyünk?
- Igen, csak előtte beugrunk hozzánk vagyis anyuékhoz a tárcámért.
..
***
- Ezt nézd, ez pont olyan, mint az öreg harcos! – tartott elém
egy újabb cipőt.
- Már meg van, ezt választom. – mutattam fel a sötétkék-fekete
darabot.
Miután fizettem, elindultunk vissza a park felé. Fél
kilenchez közeledett az idő, lassan sötétedett is. Még kicsit hülyéskedtünk, de
már nem volt kedvem semmihez, csak egy újabb fürdéshez és netezéshez.
- Köszi hogy eljöttél, de én szerintem megyek is. Holnap van
kedved egy kis deszkázáshoz?
- Naná, bár kicsit régen voltam utoljára pályán, gondolom te
is. – Bólogatott. Halványan elmosolyodtam, majd elindultam fel a szobánkba.
Beléptem, de teljes üresség fogadott. Hallottam egy kis neszt a fürdőből.
- Csak én vagyok, ne ijedj meg! – kiáltottam. A szoba társam
hamarosan végzett is. Talán a kelleténél kicsit feltűnőbben néztem rá.
- Helyes vagyok mi?
- Tetszik a barna hajad.- vontam meg vigyorogva a vállam.
- Nekem pedig a kis piros tincsed…- mosolygott, majd miután
elém ért, beletúrt az említett helyre. . Régebben mindig kicsit furának
tartottam. Bár akkor a haja is másmilyen volt. Most pedig úgy érzem teljesen
elvagyunk, sőt összetartozunk. Nem úgy, mint egy szerelmes pár hanem, mint a
legjobb barátok. Nem véletlenül őt bírtam a legjobban. Mindig felvidított a
nevetésével, a vicceivel, és csak úgy magával.
- Te, ez kicsit furán nézhet ki, - szóltam el magam.
- Igazad van, egymás haját fogdossuk… mint valamilyen tini kis
csajok. Például a húgod barát női. - jelentette ki a homlokát ráncolva. Nevetni
kezdtünk.
***
- Őhmm, fél tizenegy van, talán egy kicsit sokat
játszottunk, nem?
Éppen videó játékoztunk. Igen, mi mint lelkes fiatalok,
feltaláljuk magunkat. A suli szabályaira fittyet hányva, behoztunk egy játék
konzolt, ami ellenőrzések alatt el van rejtve.
- De, talán. Majd máskor folytassuk.
- Niall, ugye tudod, hogy én álltam nyerésre?!
Nevetve megforgatta a szemét.
- Ne is álmodj Tommo! Újat kezdünk.
Niall elég sűrűn használta a Tommo nevet. Elmondása szerint
ez jobban illik hozzám, meg persze neki a Lou nem tetszett. Erre szomorkásan
elmosolyodtam. Eszembe jutott Harry, ő nevezett így. De annak már vége. Lassan
2 éve, hogy itt hagyott egy szó nélkül. Niall viszont fel hozott a felszínre,
sőt a barátom lett, és segített kiheverni a fájdalmat. Választás nélkül a
kedvencem lett. De csak barát. A szerelmet nekem Hazz jelenti még ma is.
Hirtelen a fejemhez kaptam. Eszembe jutott valami. Egy levél
amit nekem hagyott miután elment. Kívülről fújtam, de Ni nem engedte hogy
minden este azt olvassam, hanem elrakatta velem a fiókba. Felugrottam, kihúztam
az asztal tárolóját, és kikaptam a borítékot. Tudtam mit keresek. Sietve
futottam át a sorokon, idegesen kapkodtam a szememet. Végül megakadt a szemem
egy mondaton. Azt kerestem. El is felejtettem hogy ma van az a nap.
Halk szuszogást hallottam Niall ágya felől. Elaludt. Ezt a
pillanatot vártam. Felkaptam a cipőmet, és egy pulóvert. Remegve, és izgatottan
nyitottam ki az ajtót.
***
A parkban csend uralkodott, csak a hold világított. Folyton
az a sor járt a fejemben. Végigmentem néhány utcán. Az utolsó kanyart is
elhagyva megpillantottam egy magas épületet. Tudtam hogy ezt kell keresnem. Ez
az a ház. Styles-ék háza. Az ablakokat fürkésztem, hátha valamilyen fényt vagy
élet jelet találok.
Valaki megmozdult a hátam mögött. Lefagytam.
- Szia, Lou! – hallottam meg egy halk hangot. Az Ő hangját…..
˝2 év múlva, ha
addigra lecsillapodik a haragod irántam, ugyanezen a napon találkozhatunk a
házunknál. Lehet hogy örökre, de lehet hogy csak egy órára…˝ Hazz.