¤5.fejezet: legjobb ölelés

sziasztok!:) meg hoztam a kövi részt. Ezentúl is szombaton lesz,csak most volt időm ezért írtam szerdán.Köszi a 2. feliratkozónak is! Jó olvasást, hagyjatok nyomot!:) 

puszi Tami <3  U.I.: imádom ezt a képet Lourol!! Kedvenc!:33333 <3 :3

* Louis *

A csókunk után kisétáltam a szobából. Nem tudtam Harry szemébe nézni.

- A rohadt életbe!!! – kiáltottam és bele  ütöttem a hozzám leg közelebbi dologba. Ami jelen esetben egy fal volt. Nagyon fájt, de nem bántam meg. Ezt nem. Ahogyan a csókot sem, pedig kellett volna. Nekem többet jelentett egyszerű megköszönésnél. Sokkal.

Futni kezdtem a még mindig szakadó esőben. Nem tudtam, hogy hova csak úgy mindenfelé. Megálltam a játszótéren ahol megismertük Niallt és a ˝kis baleseteink ˝ történtek. Hirtelen valakinek nekiütköztem. Megfordultam.

- Bocs! Nem figyeltem, meg vagy? – kérdeztem. Megtorpantam. – TE követsz??

- Nem! Ne sipákolj! – nyugtatott. – Nem téged követlek!!

- Ó, szóval mégis csak koslatsz valaki után?

- Neeem!! De  most komolyan, te miért vagy így kiakadva? Erre jártam.

- Szakadó esőben? MI dolgod van ilyenkor?

- És neked? – kérdezett vissza.

Erre nem tudtam felelni. Nem mondhatom azt hogy, jaa, csak kijöttem kiszellőztetni a fejem miután lesmároltam Harry Styles-t. Most vajon mit csinálhat Harry? Biztosan csalódott mert ott hagytam. De egyszerűen nincs szívem elé állni . Mit mondok majd neki? Nagyon kínos lesz, főleg mert  én tehetek róla. Megráztam a fejemet.

- Tudod mit Zayn! Menj csak nyugodtan a dolgodra, nekem van nélküled is életem. Nem kell folyton bele piszkálnod! – akadtam ki.

- Igazad is van! Nem kell téged megszánnom! – mondta szikrát szórva a szemeivel. engem megkerülve kicsit sem kedvesen nekem jött, és a fülembe suttogta : kapd be!! 

* Harry *

Most nem tudom mire is gondoljak. Louis lesmárolt, majd itt hagyott egyedül a sok kérdésemmel. Leültem az ágyamra, és a rajzot nézegetve emlékeztem vissza amikor megismertük egymást.

Az udvaron álltam,és az igazgatóval beszélgettem, mikor kinyílt az ajtó, és megláttam Lout. Sápadtan, fáradtam és mégis eszméletlenül gyönyörűen. Mint egy vámpír. Akkor hoztam egy elhatározást, hogy a legjobb barátja leszek bármi áron. Fel akartam magamra hívni a figyelmét, de ha jól láttam már ki szúrt. És igen. Akkor kacsintottam neki, amivel elértem a célom. Elvörösödött. Ezzel a húzásommal tutira megjegyzett, és még szem tanú is volt. Egy lány, alig lehetett fiatalabb nálunk, kérdőn méregetett minket. Nagyon szép arca volt neki is. DE nem ő volt a fő látvány. Louis nem nagyon tudhatta, hogy mit tegyen, csak állt, és megszeppenve nézelődött. Elindultunk a suli felé, mert hivatalos papírokat kellett eltennem. Erős szem kontaktust tartottam vele, miközben elhaladtunk mellette. Bent az iskolában, már nem tudtam mit csinál, de amint végezetem siettem ki. Nem volt ott. Gondoltam, felment a szobájába. Ám ekkor a lépcsőn megláttam, ahogyan görnyedve fuldokol. Nagyon megijedtem. Nem voltam még  ilyen esetnek a részese, nem tudtam, hogy hogyan kell segíteni, ezért tartottam, és kiáltottam hogy jöjjenek ide. Ezután már ájultan feküdt, kijöttek érte a mentők, és elvitték a kórházba. Gyorsan felvittem a bőröndjeimet a szobámba, és utánuk mentem.

Mosolyogva, mégis borzongva emlékeztem vissza a megismerkedésre. Vajon ha akkor nem megyek be a kórházba akkor sohasem köszöni meg és nem lennénk olyan jóban? Erre nem is gondolok. Már megtörténtek a dolgok és a lehető legjobb irányba. Ezt a csókot sohasem akarom elfelejteni!

* Louis *

Ideje lenne vissza mennem. Fél nyolc, és 8 –ig lehet csak az udvarnál messzebb tartózkodni. Ja, és persze beszélnem kell Hazz-al, meg a holnapi napra kell készülnöm. Mert bele fogunk vágni a tananyagba rendesen. Az volt a házi hogy ismételjünk, de én azzal a rajzzal voltam elfoglalva. Így sietősre véve a figurát elindultam a házi feladat tenger felé.

* vissza érve *

- Szia. – köszöntem halkan lehajtott fejjel Harrynek.

- Neked is.

Leültem egy székre az asztal mellé. Nem érdekel a csurom vizes ruhám. Sóhajtottam egyet.

- Naaa…ne legyél ilyen! Gyere ide! – mondta Hazz. Ezt nem tudtam mire vélni. Akkor nem haragszik? Oda battyogtam és esetlenül megálltam előtte. Elnevette magát. Közelebb húzott magához. Már azt hittem megint meg akar csókolni, de csak egy ölelést adott. Erősen szorítottuk egymást.

- Tiszta víz vagyok…- motyogtam halkan mosolyogva. Nem törődött vele. Már vagy 2 perce csak álldogáltunk egymás szorításában, mikor lassan elengedett. A szemeimbe nézett.

- Na most menj átöltözni, mielőtt átszívja a ruhám a tiédből a hideget és a vizet. Utána mindent megbeszélünk.

Sikeres ruha cserém megtörtént,de ha már ott voltam le zuhanyoztam és fogat mostam. Persze nem pizsit vettem fel, hanem a rendes ruhámat. Kisétáltam a fürdőből és lehuppantam az ágyamra. Kis hezitálás után elővettem a könyveimet. Megnéztem az órarendemet, hogy mivel kezdünk. Biológia. Remek. Azt amúgy is szeretem és jó is vagyok belőle. Belelapoztam a tankönyvbe.

- Biosz-on egy csomó érdekes dolgot fogunk tanulni. – lelkesedtem.

- Mit? – kérdezte. Miután átverekedte magát az ágyamra, együtt olvastunk és keresgéltünk.

- Ezt még általánosba vettük. – állapítottam meg miután át tanulmányoztam a fejezetet.

Ez így ment kb. 20 percen keresztül. AZ összes oldalt elolvastuk és véleményt alkottunk. Ha ez nem lenne elég egy Mappát / füzetet nyitottunk amibe leírtuk az összes anyag címet a biológia könyvből, és  megjelöltük azokat amiket szeretni fogunk szerintünk és ami unalmas lesz. A tanári magyarázatot is fogjuk értékelni, mindent mint egy osztályozó napló.

- Ez így tökéletes lett! – nevettem fel, mikor a színes tollaimmal kidekoráltuk az elejét.

- Szerintem is! – röhögött.

- Ilyen jól még sohasem éreztem magamat, egy füzet írásnál. – mondta. - Nem hittem volna délután, hogy most ezt fogjuk csinálni. – komolyodott el.

Hát akkor ez is eljött. Meg kell beszélnünk a történteket.

- Figyelj Louis! Én nem akarom azt a csókot elfelejteni! Nagyon imádtam, attól függetlenül, hogy veled történt meg. És nem zavar, úgy vagyok vele mintha csak meg öleltél volna. – mosolyodott el.

- Én is pont így vagyok vele. Tetszett. Sima ölelésnek tűnik, amire nem kínosan hanem  boldogan emlékszem vissza. E miatt ne legyünk zavarba, hiszen nem történt olyan nagy dolog.

- Úgy szeretlek! Gyere ide kapsz még egyet! – mondta és kitárva a karjait oda bújt hozzám.

- Olyan mintha ovi óta a legjobb barátok lennénk. Te nem így érzed? – Tettem fel egy kérdést.

- DE pontosan így.

Az este további részében kicsi korunkból idéztünk fel emlékeket. Hangosan nevetve meséltünk kínosabbnál kínosabb sztorikat.

- 9 óra van, nem nézünk át Niallhez? Tudom melyik szoba az övé!

- De induljunk. – pattantam fel. Rend gyanánt a könyveket felraktam az asztalra a tollakat ceruzákat bedobáltam a toll tartóba, a mappát pedig elraktam a fiókba.

*  Niall-nél. (:D) *

- Megnézted már azt a filmet? – szórakoztunk tovább a szívatásán.

- Neem!! És nem is fogom! – mondta, miközben a feje vörösen lángolt.

-KI megyek pisilni, pillanat és itt vagyok. – hangoztatta Harry.

- Ezt az információt nem kellett volna megosztani velünk. – közöltem. Azt hittük, hogy a fürdő szobába megy, de elindult kifelé az ajtón. 2 perc múlva megszólalt Kevin , Ni szoba társa.

- Szó szerint ment ki! – röhögött fel. – Itt áll az ablak alatt!

Oda futottunk. És valóban vidáman integetett az egyik kezével, mert… a másik el volt foglalva. Miután befejezte, elindult vissza, mi  pedig hülyéskedve  ültünk le.

- Vissza tértem!

- Örülünk! DE most csinálok valamilyen szenyát, mert éhen halok. Valaki kér még? – mondtam.

Persze egyből mindenki elfogadta az ajánlatot. Míg a konyha szerű kis helyen tüsténkedtem, a többiek vicceket kezdtek keresni és felolvasni. Nem bírtam röhögés nélkül. Ahogyan a többiek sem. Ennek következménye pedig az lett, hogy megbotlottam a földön fetrengő Harryben és tökéletes ívben Niall ölébe pottyantottam a kechupos  kenyereket.

- Milyen megtisztelő felszolgálás! – szólalt meg. Ő volt az első aki feleszmélt és enni kezdett. Miután mi is felfogtuk, nem hogy sikerült normálisan viselkednünk, hanem a hasunkat fogva visítottunk a földön. Elég hülye látványt nyújthattunk, de nagyon jól éreztük magunkat. Lassan lecsillapodva kapkodtunk az ehető étel  után, amit még nem pusztított el meg a szöszke. Bár így sem sikerült annyira nyugton maradni, mert amint valakinek eszébe jutott, kiköpte azt ami a szájában volt, és nevetésbe kezdett.

* 11 órakor *

- Na srácok, mi indulunk, hiszen holnap iskola, és nem szeretnénk el aludni! – mondta helyettem Hazzus, és felrángatott a földről. – Sziasztok! - köszöntünk el, és ki siettünk a folyosóra.

Nevetve sétáltunk a szobánk felé, amikor egyszer csak felbukkant Zayn. Szorosan Harry mellé léptem, és szem kontaktust elkerülve a földet pásztáztam. A mellettem sétáló srác, nem is tudta, hogy délután beszéltem a feketével, így gyanútlanul ment tovább.

- Szia! Hát te hol voltál eddig? – kérdezte a mellénk érő sráctól.

 Zavaromban a a cipőm orrát néztem. Kicsit felpillantottam. Szerencsémre nem engem néztek. Gúnyosan elvigyorodva válaszolt a kérdésre.

 - Dolgom volt! -. majd felém fordulva ridegen átfuttatta rajtam sötét barna, már szinte fekete szemeit. Kirázott a hideg. Miután arrébb ment, mi is gondtalanul  bemehettünk a szobánkba.

- Ennek meg mi baja volt? – kérdezett ismét Harry.

- Nem tudom. Mindig is ilyen furcsa volt…