18. fejezet

Sziasztok. Bocsánat a kimaradásért, és nem is a legjobb írás. A végén az idézet egy zeneszámból van. Igazából nincs köze a részhez, próbáltam ideillő sort másolni. Ezeket a sorokat és az egész fejezetet- főleg a végét mert az eleje még régebben íródott. - egy nagyon jó barátnőmnek írtam.Már nem tudja elolvasni de bízok benne hogy megkapja és tudja mennyire szerettem. 

Ja, és asszem lassan vége a történetnek, még pár rész. Nem terveztem sokra de majd kiderül mi lesz. Gondoltam szólok hogy ne érjen senkit se meglepetésként! Jó olvasást! 

* Louis*

- Te mégis mi a francot képzelsz? – rántotta el tőlem a srácot. Ránéztem, és megijedtem tőle. Zöld szemei olyan félelmetesen méregettek minket, főleg Brady-t. Ujjaival erősen szorította a srác karját, aki szerintem azt hitte Harry a pasim.

- É.. Én, ne haragudj!! Azt hittem.. azt mondta nincs senkije és..

-  És rámásztál? Na, most véged! – Harry már nem üvöltött. Ezt fenyegetően mondta.

- Ne légy szíves... Eltűnök! – mondta Brady. Most rajtam volt a feladat, hogy utána kapjak. Nem Harold fogja eldönteni kivel lehetek együtt, nem függök tőle.

- Louis! – nézett rám fenyegetően. – Te rohadtul részeg vagy, nem tudod mit teszel!

- Néha a részeg emberek hozzák a legjobb döntéseket! – jelentettem ki teljes magabiztossággal, de véletlenül elkuncogtam magam. Egy sötét pillantás és féloldalas mosoly fogadott egy pillanatra, de eltűnt.

Még egyszer a szemébe néztem, és kirántottam karomat a markából. Nem is vettem észre mikor kezdett rángatni. De utánam kapott, átölelte a derekam és elvezetett a konyháig. Ellenkeztem, de vele szemben nincsen esély ezt már megtanultam. Szótlanul ültem az egyik széken, megjátszva a megsértett kamaszt, akit az apukája nem enged el pasizni. Elém rakott egy pohár vizet, amit meg kellett innom, hátha segít feloldani a véremben lévő alkoholt. Mikor nem mozdultam, elröhögte magát hihetetlen makacsságomon. Egyik kezét végigvezette a combomon, a másikkal megfogta a poharat és az arcom elé helyezte. Megforgattam a szemeim, és lehúztam az egészet.

Nem lettem jobban, még mindig szédültem + fájt a fejem. A hányinger is csatlakozott, de az előbbi szendvicsnek hála a gyomrom nyugodtabb volt. Kaptam egy puszit a homlokomra és egyre haladt lejjebb. Mikor a szám széléhez ért, már mosolygott. Ujjai a homlokomon voltak. Elhúzta a száját és is kutakodás után lázmérőt nyomott a kezembe.

Újra ágyba lettem ítélve, de nem engedelmeskedtem. A nappaliban a buli nem állt meg, direkt úgy helyezkedtem, hogy belássak a konyhából is. Hamar meglett, akit kerestem, magába roskadva ült a földön – késői érkezése miatt nem volt már helye a kanapén. Annyira sajnáltam. Helyes aranyos, sőt még nekem is bejön, de van mögöttem, vagyis előttem egy ember, aki irányít. Akit már nagyon unok. Aki miatt nem fogadtam el az ösztöndíjat az egyetemre. Nem véletlenül mondják, hogy ne a szerelem vezessen, hanem gondoljak a jövőre is.

Mintha Brady megérezte volna, hogy őt nézem. Felém nézett és halványan elmosolyodott. Összekapcsolódott a tekintetünk, beharaptam a számat ahogyan végigmértem. Nagyon magas, vékony. Erős csontozatú, körülbelül mint Hazza. Sötétbarna (szinte fekete) haja kivasalva lóg a gyönyörű kék szemeibe.

Szerintem ő is – hozzám hasonlóan – a másikat elemezte. Még pár percig nézelődtem volna, de Hazz beszélgetést kezdeményezett. Először csak kérdezett én pedig mint aki unja csak odanyögtem pár szót. Végül sóhajtott és lassan adott egy se nem puszi, se nem csókféleséget.

- Harry, légy szíves hagyd ezt abba! – mondtam, és eltoltam magamtól.

Teljesen ledöbbent a hirtelen reakciómtól. Láttam rajta, hogy még mondana valamit, aztán nem tette. Lemondóan arrébb állt pont mellém. Előkapta a telefonját és azon bütykölt valamit. Felismerésként csapott le rám a tudat, ahogy megláttam a kezében. Elővettem a sajátomat is, megkerestem a tekintetemmel Bradyt aki pont engem bámult. Számára eléggé feltűnően leraktam a készüléket magam mellé az asztalra. Reméltem, hogy nincs annyira az alkohol hatása alatt és sikerül valahogyan felhívnom rá a figyelmét, hogy ˝hé! Itt van ˝. Ha valamilyen szinten gondolkozik talán sikerül.

- Harry, mi maradhatunk Brennel reggelig? – kérdezte a húgom aki szerencsére nem sok alkoholt fogyasztott.

- Felőlem. – rántotta meg a vállát Hazz és arrébb sétált. Valamit matatott, próbáltam a szemem sarkából kivenni mit csinálhat. – De kérdezzétek meg Lou-t is. Mondjuk elég morci a kedve. – nevetett fel. Motyogtam egy ˝nem is!˝-t , de nem hatotta meg őket – kegyetlenül kiröhögtek.

- Akkor én megyek is haza! Itt nincs szükség rám. – álltam fel és az előszobába indultam. Felkaptam magamra a cuccaimat, megigazítottam a tükörben magam. A 3 lány, vagyis bocsánat Lottie Bren és Hazz próbálták visszafogni a kitörő nevetésüket, kisebb sikerekkel csak néhány kósza mosolyt eresztettek el.

- Már mész is? – kérdezte egy szomorú hang a hátam mögül. Hirtelen fordultam meg és egyből hátra ugrottam, mert egy kíváncsi szempár elég közel volt hozzám.

- Igen.

- Akkor elkísérlek. – mondta és már bújt is bele a cipőibe. Elköszöntem a nappali embereitől, Gemma még puszit is kapott. A telefonomat a zsebembe csúsztattam és már egy ember társaságában lépkedtem a kinti megvilágított aszfalton.

***

- ....És komolyan nem tudja hogy miatta nem mész? – tátotta el a száját Brady.

- Igen. Sajnos a nagy döntésekben nem vagyok profi. – Mondtam és lehajtottam a fejemet.

Harry még nem tudja hogy  nem megyek az egyetemre.

- Szerinted lehetséges még, hogy elvállaljam? Mert hát nem minden nap kap lehetőséget az ember, hogy ingyen ösztöndíjjal tanuljon egy igen jó egyetemen.

- Ha holnap beszélsz az igazgatóval akkor biztosan sikerül elintéznie.

- Eljönnél velem?

- Hova?

- Hát a dirihez.

- Nem.

- Naaa légyszi! Csak egy kis idő és neked nem kell semmit se mondani.

- Nem. Ismerem a dirit és ő is engem, nem akarok félreértést. – mondta.

És tartotta a szavát. Sokáig. De aztán megtört a jég. Másnap reggel csörgött a telóm. Azzal a mondattal kezdett, hogy benne van. Őszintén azt sem tudtam miről vagy szó, vagy esetleg kivel beszélek. Egyből le is rakta. Azt hittem szívatnak, de akkor rájöttem, hogy ez a valóság mikor berontott a szobámba egy felkelni, indulunk! - mondattal.

Ez volt 1 hónapja. Sikeresen elintéztünk minden papírt, amit még lehetett nem is olyan sok idő múlva jött a levél a gratulálunk szöveggel. Az iskolában,  vagyis a régi sulimban a legtöbb tanár aki tanított sok sikert kívánt, és elmondták mennyire büszkék rám. Meg hogy tudták, hogy sokra viszem. Ez szerintem hülyeség, hiszen még csak egy egyetemnél tartok.

Szüleim majdnem elájultak a hírtől amikor elújságoltam mindezt. Az egyetlen fiukat felvették egy sikeres egyetemre, sőt annyira okos hogy az utolsó 2 évet már ki sem kell járnia a gimiben. csak mosolyogva hallgattam a beszédüket amikor boldogan mesélték a nagyiéknak. Ennek tiszteletére összehívták a rokonságot (bár fogalmam sincs minek) ezért ma délután jön a nagy családunk. Megegyeztem velük, hogy már rég voltunk mi így együtt ilyen sokan és emiatt van ez az egész.

Zayn a héten jött haza. Megbeszéltünk mindent és kibékültünk. Hiányzott és én is neki nem is tudjuk miért nem kerestük egymást. Az egész családja jól van, sőt a nagyobbik húga a mellettünk lévő városba megy gimibe. Nagymamájával ültünk a teraszon – sok időt töltök az idős asszonnyal, szinte a másik unokája vagyok. - amikor hazaállított a rég elveszett arabgyerek. Mindhárman ledöbbentünk. Én és a nagyi azért mert hazajött váratlanul ő pedig mert náluk voltam.

Brandynek az emós haveromnak sok mindent megköszöntem. Mint kiderült a volt sulim igazgatója az apja. 1 hétig le voltam döbbenve, de azóta már igazán megszoktam. Nagyon jó barát lett, hetente találkozunk.

Talán a legnehezebb Harryvel volt. Nem akarta elhinni sőt nagyon haragszik rám, még most is. Szerinte átverem azzal, hogy ennyi év jó barátság vagy szerelem után lelépek és egy új életet kezdek. Erről pedig szó sincs. Meg kell értenie, hogy nincs más választásom, ha jó életet akarok. Most augusztus közepén igazán szép idő van egy kerti délutánhoz. 1 hónapja nem ad semmilyen jelet magáról. Meghívtam őt is erre a kajálásra – a gáz csak az, hogy Brady is jön. Ki kell békülniük.

Egy ilyen gyönyörű napsütéses boldog délutánon a hangulatot nem ronthatja el. Feltéve ha eljön. Mert még nem jelzett vissza a meghívásra. Csak nem lesz ennyire makacs.  Remélem. Mert egy hónap alatt lehet mindketten változtunk. Én komolyabb lettem és megfontoltabb Harry pedig mindig is az volt. Egy biztos. Találni fogok alkalmat arra, hogy mindent megköszönjek neki..

 ˝Az idő megáll, még mindig

gyönyörű az egész lénye.

Én bátor leszek,

Nem hagyom senkinek,

hogy elvegye

Mi itt van a lelkemben.

Minden lélegzet,

Minden óra erre emlékeztet.

Egy lépéssel közelebb.˝

Christina Perri - A Thousand Years