1.fejezet : a semmiből jött barát

Üdv újra!!Xdd meg hoztam az első fejezetet, ahogy ígértem hamar. Nagyon köszönöm a kommenteket, el sem hiszitek, mennyire feldobta a napomat. Ennek hatására hoztam már is ezt a részt:) Szóval, ha tetszik eddig, és szeretnél mihamarabb kövi írást, akkor te is írj bátran, hidd el én csak boldogabb leszek és sietek a részekkel.:) <3 a lényeg, hogy hagyj magad után nyomot.Na nem is húzom az időt, jó olvasást!!<3 :) :* Tami

-Jajj, Harry segíts!!

-Uristen, megint rosszul vagy? Hívjak segítséget??

-Haha,csak vicc volt. Bár a fejedet látva szerintem most neked lenne szükséged egy orvosra.

Éppen a sulihoz közeli parkba tartottunk  Harryvel. A tegnapi eset óta  sokat voltam vele, persze  ezt lehetetlen lenne elkerülni, hiszen a szobatársam. Bírtam őt. Valamilyen különleges dolog volt benne, nem tudom , hogy micsoda de vonzott. Tetszett, hogy így rá  tudtam ijeszteni, főleg, látván a sápadt arcát.

-Ezt ne csináld még egyszer oké? – Mondta.

- Pedig nekem tetszett .- vigyorogtam .- De úgy látszik nem szereted a humorérzékemet! – Válaszoltam, majd a játszótér melletti padra leülve, be vágtam a durcit. Leült mellém, éreztem az arcomon a nézését, és azt ahogyan vigyorog. Majd hirtelen nyomott egy puszit az arcomra. Lefagytam. Zavaromban, odanéztem a hintához, ahol egy 20 év körüli srác, egy 8 év körüli kisgyerekkel veszekedett. Lehet , hogy a testvére- gondoltam. DE miért is ezt vizslatom, mikor az egyik barátom most puszilt meg? Láttam, az arcát ahogy azon gondolkozik, valami rosszat tett-e vagy csak szimplán megint meg akarom szivatni. Na erre már eszembe jutott valami…Felé fordultam, és visszaadtam a puszit. Sőt, ha lehet úgy mondani egy cuppanós-nyálas valami volt.

-Most mi a gond? – kérdeztem.

- Semmi. Csak azon gondolkoztam, hogy szinte semmit sem tudunk egymásról. – fintorodott el.

-Rendben. Akkor meséljünk kicsit magunkról – Lelkesedtem. Török ülésben felültem a padra, és a fülhallgatóm egyik felét oda nyújtottam neki. – Kezdem.

* 2 órával később*

-Te hülye vagy !!!  Ne hogy itt kezdj el vetkőzni, majd csak a szobánkban . –Vihogott Hazz. Az életrajzunk felsorolása közben, rájöttünk, hogy nagyon uncsi, ezért  felelsz,vagy mersz? -eztünk.

-Okés, de szavad ne feledd!- Nevettem vissza rá. – Odanézz, ott az a srác. Mit szólnál ha odamennék, és megkérdezném, hogy megmutatná-e az alsóját? – Csillant fel a szemem. A választ meg sem várva, felugrottam, és elindultam.

- Add már ide ezt a hintát!!- ordította a fiú.

-Nem!- makacskodott a kölyök. Az idősebbik megindult, feltehetőleg azzal  a szándékkal, hogy lelöki a gyerkőcöt, csak ez rosszul sült el. A kisgyerek leugrott a hintáról, mire az orrba vágta a nagyobbikat. Megcsúszott, és hátra esett. Csak hogy én rosszkor voltam rossz helyen, és felfogtam az esését….nem a leg kellemesebb pontommal.

- Te barom!!- ordítottam. Tényleg fájt.

- Bocsáss meg, az ő hibája vot!- mutatott a kis fiúra. Megforgattam a szemeimet. Hát persze hogy rá fogta. Éppen azt kérdezgette, jol vagyok-e, mikor egy hatalmas röhögés csapta meg a fülemet. Vajon ki lehetett? Természetesen Harry volt.

- Akartok még valamit csinálni, vagy vége van a műsornak? – kérdezte mikor ideért. A szemei könnyesek voltak a nevetéstől.

- Nagyon nem vagy vicces Styles, inkább segíts felállni.

Nyújtotta a kezét, mire elkaptam és magammal rántottam. Nagyot esett az biztos, most én röhögtem, és gyorsan felugrottam. Elindultam vissza a padhoz. Harry is felszökkent, ahogy a szöszi gyerek is.

-Te Louis, szerintem valami gond van!- szólalt meg Hazz. Ránéztem, és valóban volt egy hatalmas vérző seb a szeme alatt. Aggodalmat színleltem. Itt az ideje, hogy vissza adjak neki valamit..

- Ne ijedj meg..de tényleg gáz van…azt hiszem hívom a mentőket, ülj le óvatosan.. –parancsoltam. Tekintetén láttam valami félelem szerűséget. Oldalra pillantottam, mire a szöszi gyereknek is leesett a tervem, és  előkapva a mobilját meg örökítette Harry riadt képét. Mikor leraktam az ál segítségkérésemet, a ˝fotós˝ elnevette magát. Nem bírtam. Én is elkezdtem. Látván előttem azt a ˝mindjárt meghalok˝ arcot megért  minden percet a szivatás.

- Jajj, de köcsögök vagytok! – szólalt meg Harry, mikor leesett neki is. Ránk nézett, mire ő is nevetésbe kezdett. Már eltelt vagy 10 perc, mire abbahagytuk.

- Amúgy téged hogyan is hívnak?- kérdeztem az idegen srácot.

- Niall Horan .

- Szóval Niall, jól vagy? Csak mert vérzik az orrod. Hazz.. fel van szakadva az arcod…

- Neked meg valld be, sajognak odalenn …. – fejezte be helyettem a mondatot Harry. Elhúztam a számat. – Ni, te is ebbe a suliba jársz? – mutatott a hatalmas épületre.

- Igen.

-Akkor szerintem menjünk fel az orvosira, mert kezd homályos lenni a látásom .- Fecsegett tovább. Megindultunk így 3-man a suli felé. Érdekes, hogy az ember tök váratlanul  botlik bele valakibe, akivel nagyon is egy hangban van. Tökéletes példa erre Niall is, akit egy menősködés árán szedtünk össze.

*délután 4 óra*

- Esküszöm, ha nem hagyod abba a nevetést, akkor kiverem a kezedből azt a telefont!

Ez a mondat Harrynek szólt. Igen, egész délután azon a felvételen vihogott, amit a balesetünkről készített. Mivel felvette. Azt nem tudom, a saját esését hogyan sikerült dokumentálnia, de tisztán rajta van minden. A fejem majd szét ment, mivel a sulidoki valami fájás csillapítót nyomott belém. Remélem erre nem leszek allergiás.. Lefeküdtem az ágyra, és a hozzám legközelebbi, ez esetben egy lámpát vágtam Harryhez.

-Na ide figyelj Harold Edvard Styles!!! Ha nem fejezed be ezt a nevetést, elcserélem Niallt a szobatársamnak. – világosítottam fel. Már csak mosolygott. Oda jött hozzám, és betakart egy pléddel. Harry illata volt. Nyomott egy puszit a hajamba, majd megsimogatta a hátamat. Azonnal lehunytam a szememet. Nem akartam látni Haz arcát, ahogy észreveszi a vörös fejemet. Lassan visszasétált az ágyába, és én is kezdtem elbóbiskoni…