4.fejezet- Én már nem értek semmit!

Itt az új rész!!:))) Nagyon köszönöm a 3 szavazatot a tetszik pipákat és ... az 1. feliratkozót!!! <3<3 Nagyon hálás vagyok, legalább tudom hogy 1 ember olvassa a blogomat:D Most ebben a részben Narry is van, de Larry is, nem kell aggódni! ;) :3 jo olvasást, hagyjatok nyomot!:) puszi Tami <3 

* Louis*

- Hahó, minden rendben?- kérdezte a fekete hajú srác. Le voltam fagyva. Párszor meglengette a kezét a szemem előtt, de nem reagáltam. Reszkettem, féltem megszólalni, nehogy valami bajom essen. Alig kaptam levegőt, hányingerem volt.

- Te ki vagy? – kérdezte Zayn -től Harry, mikor ideért. – Lou…minden rendben?

Aprót bólintottam, majd felnéztem rá. Kicsit meg ijedhetett mikor meglátta a sápadt félénk arcomat.

- Látom, na gyerünk! – mutatott az ajtó felé. Gyorsan elhagytuk a termet, de pár osztály társam engem nézett. Ahogy Hazz ki vitt a friss levegőre, összerogytam a lépcsőre és a tenyerembe temettem az arcomat. Lehet hogy gyengének tűntem, de ez most nem számított.

- Lélegezz mélyeket. Az majd segít. Én ne mond hogy nem igaz az amit reggel mondtam. Ma már 2. alkalommal csinálod,és ez nem jó!! – szidott le. Azért nem mondta ki a fő okot mert az idegen  srác még mindig engem nézett.

- Kussolj! – ennyit bírtam kinyögni. Bunkó voltam, tudom. De nem akartam neki igazat adni. Lassan kezdtem le nyugodni. – Bocsi. És lehet hogy igazad van. – bólintottam, majd felálltam. – Köszi, hogy segítettél, egyszer meghálálom! MI a neved? – fordultam a ˝megmentőmhöz˝.

- Zayn. És nincs mit. DE tudod jobb ha el mész egy orvoshoz. Ezzel nem lehet viccelni. – mondta.

Értetlenül meredtem rá. Rá jött volna valamire?

- M ..miről beszélsz?

- Azt hiszed nem jöttem rá? Tudom, hogy pánik beteg vagy.

- Ugyan, ezt honnan veszed?

- A szüleim ezzel foglalkoznak. Simán észreveszem.

- Menj a francba!! – szóltam oda neki, majd kikerültem és vissza mentem a suliba.

* 11 óra *

Egy sarokban lévő asztalon foglaltam helyet. Ez rossz döntés volt, mert simán be tudnak keríteni, de már mindegy. Mellettem Harry ült, utána Zayn, aztán egy idegen srác, majd Niall.

Láttam, hogy a fekete engem vizslat, de nem figyeltem rá. Elővettem egy szenyát, és kiszedtem a sajtot meg a paradicsomot. Nem azért, mert nem szeretem. Azt fogom megenni. A kenyeret vissza süllyesztettem a táska aljába, nem voltam éhes. Eddig 2 osztály főnöki óránk volt, de még most is az lesz. Semmi kedvem nem volt hozzá. Elővettem egy füzetet, és rajzolgatni kezdtem.

Óra végén arra eszméltem fel, hogy Harry felém hajol. Hunyorogva méregette az alkotásomat, majd egy nagyot sóhajtott.

- Mi a baj?

- Semmi. csak tehetséges vagy. Nagyon szép lett. –mosolygott.

- Neked adom ha gondolod, csak még kicsit befejezem. – mondtam, majd a táskámba süllyesztettem a papírt. Láttam, ahogy felcsillan a szeme. Lassan el indultunk a kolesz felé.

- Várj, menni kell kajálni! – ragadta meg a kezem Hazz.

- Igazad van. – mentem utána . – Jajj nee!!!

- Mi van?

- Jön Zayn. – beültem egy fal melletti székre. - ide gyere! – mutattam egy helyre közvetlen mellettem.

- Nem tudom, hogy mire megy ki a játék, de nem erre tart, úgy hogy kérlek ne parancsolj.

Döbbentem néztem rá. Ezt mégis hogyan gondolta? Nem akar mellettem lenni? Ezen elszomorodtam. Furcsán ért, a helyzet. Nem tudtam, miért ragaszkodom igy Harryhez. Talán mert ő meg tud védeni, annak ellenére hogy fiatalabb nálam? Lehet, de ő is kezd eltávolodni , pedig őt szeretném magamhoz tudni a legközelebb.

Ebéd után felbaktattam a szobánkba. Hazz nem jött velem. Vajon mivel bánthattam meg?

*Harry*

Louis nagyon megbántott. De lehet, hogy nem ő tehet róla, hanem én. Nagyon szeretem, és ezt ő nem tudja. Nem mentem fel vele, hanem egy sétára indultam. A parkban leültem egy fa alá, és csak zenét hallgattam.

- Szia!- ült le mellém Niall. – Hol van a herceg nőd?

-Helo. Ha Louisrol beszélsz akkor nem tom.

A szöszi furin nézett.

- Fasírt van?

- Nem. Csak nem tudom…

- Értem.

Szótlanul ültünk egy jó darabig, csak egy kis víz cseppre lettem figyelmes. Majd még egyre..és még egyre.. aztán nagyot dörrent és el kezdett szakadni az eső. Niallel egymásra néztünk.

- Gyerünk! – kiáltott. Egyszerre ugrottunk fel, majd nagy sebességgel száguldottunk a kollégiumhoz. Ezt szinte versenynek vettük. Ám egyszer csak megcsúsztam. Egy lendületes ívvel bevertem a fejemet a betonba. Eléggé fájt, és szédültem is.

- Basszus, Harry, jól vagy? – állt meg Niall, és aggódva kémlelt.

- Őm..igen, csak kicsit szédülök.

- Ülj fel óvatosan. Hívjak segítséget? Tiszta fehér az arcod.

- Ne aggódj, kutya bajom. – mosolyodtam el. Lassan sétáltunk.

- Azért ez vicces nem? – kérdeztem a kapucnim alól.

- Micsoda?

- Hát ez az egész. Olyan viccesen sült el. Találkozunk, elkezd szakadni az eső, versenyezünk, elesek à beverem a fejem ezután már csak lassan megyünk és közben el is ázunk. Tisztára mint egy szerelmes filmben. – Nevetgéltem.

- Szerintem eléggé beverted a fejedet!- Fintorgott. Nem szóltam semmit. Közben vissza értünk, és a szobám elé érve még szóvá tettem a kis kalandot.

- Ismerd be, élvezted!- erősködtem.

- Nem volt rossz. DE a fejedre rakj valamilyen hideg cuccot, mert eléggé feldagadt. – utasított – Na jó délutánt! – köszönt el, majd elment.

Beléptem az előttem lévő ajtón, majd becsuktam/csaptam magam után.

- Szia! – Köszöntött Lou. A földön ült és rajzolt. Nagyon szexi látványt nyújtott.

- Helló! – köszöntem én is. Ledobtam magam az ágyra, majd el kezdtem vetkőzni.

- Öhm..nem szeretnélek meg zavarni, de te mi a jo francot művelsz? Miért vagy vizes? – értetlenkedett a szoba társam.

- Eláztam. – feleltem kurtán. Már csak egy alsó volt rajtam. Louis ki kerekedett szemmel bámult, gondolom azt hitte, hogy azt is leveszem. Oda sétáltam a szekrényhez, kivettem egy boxert, és bementem a fürdőbe. Bár csak láttam volna Lou csalódott arcát. Vagyis, mi van? Miért lenne csalódott?  ˝Tényleg beverted a fejedet Styles! ˝ gondoltam.

* Louis *

Harry csurom vizesen ért haza. Hirtelen vetkőzni kezdett, és arra eszméltem fel, hogy már csak egy alsó van rajta. Tuti elvörösödtem. Felállt, majd be ment a fürdőbe. Ezt komolyan gondoltam? Azt hittem előttem veszi le? Okos vagy Tomlinson! ˝Bár kicsit csalódott voltam, ezt nem mondtam volna el senkinek.

*Hazza*

Miután sikeresen átöltöztem, meg akadt a szemem Louis rajzán. Reggel azt mondta nekem adja. Nyilván ezt ő is észre vehette, mert elmosolyodott. Meg fogta a művet, majd felém indult.

- Tessék, befejeztem.  Remélem tetszik. – hajolt közel hozzám, és a szemembe nézett. Éreztem a leheletét. Mentolos volt. Egy buborékot fújt a rágójával. Mivel 2-3 cm. választott el minket, az rám ragadt. Elmosolyodott. Hirtelen egy puszit adott a számra, majd az csókká alakult. Gyengéden tette mind ezt. Éreztem benne a szeretetet. Lassan elváltunk, majd egymásra néztünk. Szemei csillogtak, talán a könnyektől.

- Köszönöm! – mondtam halkan. Csak egy aprót bólintott, mindent értett. A fejére dobta a csuklyáját és csendesen ki sétált a szobából. 

Köszi, hogy el olvastad, szeretlek Titeket. U.I.: itt egy kedves barátnőm blogja:) Larrys, szerintem nézzetek be, érdemes!;) http://larrystylinsonfanficyeah.blogspot.sk/ remélem tetszik Timy!!:D <3