3. fejezet. a balhé nem kerül el

Sziasztok!:) meghoztam az új részt, bár nem láttam érdeklődést az ez előtti rész után.Tudom hogy vannak olyanok, akik elolvassák, csak nem írnak. De azért ha mégis, akkor írjatok, vagy pipáljatok. 

Tami<3

*Harry *        

Hirtelen valami súlyt éreztem magamon. Kinyitottam a szemeimet, 6 óra 59 perc volt. Meg akartam fordulni, mert eddig hason feküdtem, de nem tudtam. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és megláttam , hogy valaki az ágyamban fekszik. Körbenéztem, tele volt idegenekkel a szobánk. Akkor hirtelen eszembe jutott a tegnapi buli. Azért van egy csomó másnapos srác a kolesz lakásunkban. Louis békésen álmodott, mind addig, amíg véletlenül meg nem botlottam egy párnában, és rá nem estem.

-Hagyjál már, nem látod hogy alszom?? – kelt fel.

- Ahogy érzem, kellene egy kis fejfájás csillapító nem? – néztem rá, de egyből kuncogni kezdtem. Egy bajusz volt rajzolva az arcára.

- Nem vicces, szét megy a fejem. ..Te, mégis mit tettek velem, hogy arany színű a körmöm? – ráncolta a homlokát. Ettől még nagyobb nevetés tört rám.

- Na, ezt vedd be- mutattam a fájdalom csillapítóra – és most kérek a lányoktól lemosót meg egy tükröt. Vagyis, gyere te is .- ezt nem fogja meg úszni.

Tíz perc próbálkozás után, sikerült Lounak is fel kelni. A folyosón baktatva, néhány ember már fent volt. Tanárokat is láttam. Az egyik, azt hiszem, a biológia szakos furcsán méregette Louist. El is hiszem. Póló nélkül, bajusszal az arcán kifestett körmökkel vonszolta magát. Miután sikerült rendbe tennünk - hála a lányoknak – vissza sétáltunk a szobánkba rendet rakni, de előtte kipaterolni az embereket. Persze a szoba társam annyira másnaposra itta magát, hogy pakolás helyett a WC-be ürítette ki  a gyomra tartalmát.

-Kopp,kopp.. – jött be Niall .- Csak egyedül? –Megráztam a fejemet, és a fürdő felé mutattam. – Na Látom Louis éppen kipakol, hogy majd takaríthasson. Sok sikert, én már készen vagyok.

- Köszi a segítségedet, hasznos volt..- ordítottam utána, de ő csak felemelte a kezét.

- Louis, a fürdőt te fogod rendbe rakni! – mondtam az éppen kifelé tartó fiúnak. Csak morgott egyet és vissza ment.

4 órával később készen is lettünk. Éppen a közeli írószer boltba siettünk, mikor Louis kijelentette, hogy illatos színes tollat vesz. 2 –en megbámultak, páran pedig hülyének néztek minket. De végül csak oda értünk. Füzeteket, mappákat, tollakat vettünk. Igaz, hétfőn kezdődik a suli, és ma szombat van, de ilyen korra mindent megvesznek és megérkezik az új választék. Igazam is volt, akkor jött meg az áru. Boldogan hagytuk el a helyet, és indultunk vissza a koleszba. Mikor beértünk a hirdető táblán egy nagy lap volt. A lényege, hogy hétfőn reggel fél 8- kor a suliban kell lenni. Felérve a szobánkba, neki láttunk a füzetekre ráírni, hogy melyik tantárgy fog beletartozni. Ahogy elnéztem Lou-nak vegyes körítés lesz, mert ő az új tollaival foglalkozott csak.

*Louis*

Reggel nagyon másnaposan ébredtem, egy halom idegennel. Igazából, Harry esett rám de az részlet  kérdése. Miután kihánytam magamból mindent, ki is takaríthattam a fürdőt , majd mentünk füzeteket meg tollakat venni. Sikeresen be is szereztük őket, azóta pedig a tollaimmal babrálok. Nagyon tetszenek. Mikor ezt Hazznak is elmondtam csak mosolyogva méregetett.

-Most mi van? Valami rosszat mondtam?- Kérdeztem.

- Nem, csak olyan aranyos voltál. – válaszolt, mire elpirultam.

* Hétfő *

Ma van a suli első napja. Szombaton semmi érdekes nem történt, csak elmentünk csavarogni, Vasárnap pedig pihentünk. A reggelünk nem egy átlagos reggel volt. Harry nem akart felkelni, mert állítása szerint fél, mivel ez az első napja. Erre nem is gondoltam. Nekem ez itt a harmadik évem,de Ő most kezdi ezt a sulit, mert eddig egy másikba járt. Próbáltam nyugtatgatni, de ezt hamar feladtam, mivel én úgy vagyok, hogy ha valaki pánikol mellettem, akkor én is pánikolok. Mind a ketten lefehéredve ültünk Hazz ágyán, mire felugrottam, és berohantam a fürdőbe.

*Harry*

Reggel, kicsit be voltam szarva, mert ez lesz az első napom. Csak ültem az ágyamon, és láttam,hogy Louis  felugrik, beront a fürdőbe, és bezárja az ajtót. Nem tudtam mit reagáljak, csak utána ugrottam.

-Louis!! hahó, mi a baj?

Nem szólt ki senki, helyette azt hallottam hogy valaki hányt.

-Jól vagy? – kopogtam türelmetlenül. Már 2 perce semmi élet jelet nem mutatott, és megelégeltem. – Szólok valakinek, addig ne menj sehova! – adtam ki a parancsot.

- Ne! Várj ,meg vagyok, csak rendbe teszem magamat .- hallottam meg oda bentről. A kulcsot elfordította a zárban, de ajtót csukva hagyta. Benyitottam. Louis  a mosdónál állt, fejét a csempének döntve mélyeket lélegzett. Tiszta sápadt volt, bár kicsit egészségesebbnek tűnt. Felém pillantott, látszott rajta, hogy elszégyellte magát. Megmosakodott, majd neki állt fogat mosni. Én csak ott álltam, és azon gondolkoztam, vajon mi történt vele. Mikor végzett, elindultam felé. A hátát simogatva leültettem az ágyra, és kezébe nyomtam egy kis nyugtatót. De ő a gyógyszert ledobta az asztalra, és csak ivott egy kicsit.

-Vedd be, jól fog esni.

- Hülye! Te meg akarsz engem ölni? – vihogta erőtlenül. Értetlenül néztem rá, majd beugrott. Allergiás a nyugtatóra.

- Jajj, bocsi, nem is gondolkoztam. Még jó hogy te igen. DE mi volt ez az egész ?

- Háth..őmm..ne haragudj nem szándékoztalak megijeszteni..csak…

- Csak pánik beteg vagy .- fejeztem be a mondatát. – Mégis mióta, és a többiek tudnak róla? A szüleid?

- Dehogy vagyok az. Csak rosszul lettem és kész. Inkább szállj magadra, mert elkésünk. –akadt ki. Tudtam, hogy eltitkolja a problémáit, és azt is hogy valami történt vele  régebben, de nem akartam zargatni. Inkább fel öltöztem, mert valóban késésben voltunk. 13 perc félig. Felkaptam a táskámat, beledobtam 3 tollat meg egy spirál füzetet,és el indultunk a suli felé.

* Louis *

A reggeli ˝műsorszámom˝után hangtalanul baktattunk a suli felé. ˝ügyes vagy Tomlinson ezt is elrontottad˝ gondoltam. Miért én? Miért én ijesztem el az embereket a közelemből ezekkel a hülye betegségeimmel?  Egyáltalán miért nekem kellett ott lennem azon a napon? megráztam a fejemet. Erre nem szabad gondolnom. De akkor is ott van Harry, aki rájött az igazságra, de én hazudtam, pedig végre lett volna valaki a közelemben aki segíthet. Ezen elszomorodtam. Nyilván Harry is észrevehette ezt, mert megállított, és megölelt. Kicsivel később eltolt magától, és a szemembe nézett.

-Ha gond van nyugodtan szólj, ne titkold el, mert még rosszabb lesz.

Elmosolyodtam. Halkan eltátogtam egy  köszönömöt, és tovább mentem. Az osztályunk  ajtaja előtt megálltam.

-Készen állsz? – kérdeztem Hazz-tól, és megszorítottam a kezét.

- Igen- válaszolt. Benyitottam, majd a tanárhoz mentem. Váltottunk pár szót, és Harryt ott hagyva – mivel új diák ként beszélnie kellett vele –a padomhoz mentem. Egy személyesek voltak, szerencsémre üresen állt 3 hely. Az egyikre leültem, a másikra pedig leraktam a táskámat ezzel foglalva azt. Hirtelen egy kéz nyúlt oda, fel kapva a cuccom nekem dobta. Azt hittem Harry lesz, de mikor fel pillantottam, meg láttam az ismerős arcot. Lefagytam. Minden emlék rettenetes gyorsasággal száguldott be a szemeim elé, ezzel ellepve az agyamat lebénított. Nem tudtam mit tenni. Ahogyan néztem az arcát, amely gúnyos vigyorra húzódott, meghalt bennem az összes erő.

-Ezt a helyet én  kinéztem magamnak, úgy hogy ha nem akarod azt mint múltkor, akkor elhúzol innen.

Nem kellett kétszer mondania, összekapkodtam a holmimat, éppen álltam volna fel, amikor valaki megszólalt.

-Mi is a probléma?

Egy fekete hajú srácot pillantottam meg. Magas volt, és izmos. A vonásai alapján más származású lehetett mint mi. Félelmetes volt. A többi fiú, nem tett semmit, csak vállon lökték, és arrébb mentek.

-Jól vagy? Nem csináltak semmit ugye? – kérdezte aggódva. Nem jött ki hang a torkomon. Még mindig remegtem, és le voltam fagyva…..

Köszi ha elolvastad, szeretlek titeket! Tami <3 U.I.: bocsi ha kicsit rövid, de eddig jutottam.