19. fejezet

Az utolsó fejezet!:) Véleményedet szívesen elolvasnám. 

Lassan lépkedtem le a lépcsőn a földszintre. Nem vittem túlzásba a dolgokat, egy laza fekete farmer és ennyi. A testvéreim nagyon izgatottak voltak, mert körülbelül fél múlva már többen leszünk pontosan egy rokonsággal. Apu a kertben állította fel a kerti padokat, székeket, anya az udvart rendezgette és próbálta azt a rengeteg ételt, amit készített elhelyezni. Amúgy a ház teljesen fel van fordulva, ki bemászkálnak az emberek.

A konyhában nem találtam senkit sem. Egy kis töprengés után (mostanában filozófus lettem haha) úgy döntöttem inkább maradok a nyugiban egyedül, amíg csak lehet. Mert amint kilépek a biztonságot nyújtó rejtekemből valaki le fog támadni a szokásos kérdésekkel: ˝Miért vagy fél meztelen, mindjárt jönnek, igyekezz már! Segíts apádnak pakolni! Vigyázz a tesóidra, nem igaz hogy ennyi idősen is csak a gond van veled!˝

Ezeket elkerülve adok anyunak pár gond nélküli percet. Körülnéztem a sok kaja között, épp egy sült krumplit ettem mikor gondoltam kicsit belemártom Kechup-ba. A nagy okos fejemmel jó mélyen belenyomtam egy piros szószba meg se kérdeztem mi az. Elindultam, hogy ajtót nyissak a türelmetlen csengetőnek, közben bekaptam a krumplit. Azzal a lendülettel ordítottam fel és könnyeztem be.

- Fúúú ezt rohadt erős jézusom!!!! – mondtam, de ott is hagytam Zaynt nyitott ajtóban. Reméltem felfedezi magát bár nem kellett nagyon noszogatni jött magától is. A konyhába rohantam egy kis vízért, de közben majdnem megőrültem ezért irányt választva kirohantam a kerti csapunkhoz. Az arcomat a jéghideg víz alatt lehűtöttem, de a csupasz testemen végigfolyt. Pár perc alatt rendbe szedtem magam. Na, ez nem jött ki túl jól. Egy sosem látott rokonság lépett be az ajtón. Ránézésre elegánsak voltak, sőt inkább egy komoly család. Kocka gyerekek. Valószínűleg velem és Zaynnel egy idősek lehettek. Két srác és két csaj.

Ezzel nem igazán foglalkoztam, mert Zayn annyira röhögött, hogy a földre esett. Ekkor én is rákezdtem megnyitottam a csapot, feltöltöttem a tenyereimet vízzel és az egészet ráfröcsköltem. A fekete ingje rátapadt a mellkasára, haja hol vizesen, hol szárazon tapadt össze. Simán hihették róla azt hogy komoly és helyes fiú. Ha nem vihogott volna a földön fetrengve rajtam és konkrétan saját magán.

- Húúú... Jól látom Malik, hogy megint magadat adod? – hallottam meg a hátam mögül egy nevető hangot. Ki más lehetne, mint a mi kis szöszi haverunk?

- Ni! Segíts, nem bírok vele. – mutattam a földre, vagyis hát a fekete hajú haveromra. Végül felrángattuk, mindenki rendben volt anya egy határozott mondattal felparancsolt minket a szobámba átöltözni, az és esetemben pedig felöltözni. Persze itt is ment a hülyülés. Az ablakom pont a kertre nyílik, a jó idő miatt nyitott ablak alap. Így történt, hogy egyszer csak valamelyikünk telójából felcsendült egy rock zene nem kis hangerőn, mi 3-an csak ordítozva tudtunk kiabálni, és elszabadult a pokol. Kereken tizenhárom perc alatt sikerült felöltöznöm. Aztán lesiettünk megigazítva magunkat bemutatkoztunk az eddig érkezett vendégeknek. Kerültük a srácokkal egymás tekintetét, még a suliból is tapasztalatból tudjuk, hogy nem bírjuk visszafogni magunkat ha valaki, elneveti magát. Emlékszem egyszer reggel szokás szerint hamarabb leértünk és a suli egyik padjára leülve szórakoztunk. Niall – nél volt gumicukor azt ettük, Zayn pedig kólát ivott. És kicsit elszámítva magát félrenyelt egy viccen. Matekon eszembe jutott a sztori erre felröhögtem. A mellettem ülő Niall is majd Z kapcsolt és úgy döntött bemutatja még egyszer. Az osztálynak tetszett, ő megúszta egy szaktanárival, de igazából nagy jelentése neki nem volt, szerinte meg érte. 

Talán kicsit furcsa lehet, hogy egyetemre készülök, de a haverjaimmal kb. egy 5 éves szintjén állok, de valljuk be még nem nőttem fel. Valami ilyesmiről gondolkozhatott Zayn is.

- Hallod Lou, mi lesz veled abban a suliban a sok komoly gyíkarc között? Kivel fogsz hülyülni? – kérdezte.

- Hát, talán lesz pár ilyen jó fej gyerek, mint te! – Húztam el a számat. 

- Kétlem, de reménykedjünk.

Már javában folyt a hangulat. Lassacskán megtelt a kert szinte alig látott rokonokkal. Mondjuk, lehet nem is a rokonaim. Vagy csak engem fogadtak örökbe, mert hát a velünk egyidősek nem nagyon voltak ennyire retardáltak. Néhányan próbáltak hozzánk kapcsolódni, de nem egyezett meg a stílusunk. Mindenkinek megköszöntem, hogy eljöttek, bár lényegében én nem akartam nagy felhajtást, szóval ez családi látogatás volt. Időközben Brady is feltűnt, hatalmas mosollyal és szigorúan fekete vasalt hajjal (mostanra még egy fekete fülbevalót beszerzett). Könnyedén hozzánk csapódott, nagyon egy hullámhosszon járunk.

Hamar délután lett a rengeteg kaja, amit elfogyasztottunk időközben felszívódott. Erre az esetre jött a sok nasi megoldás. Kipakoltunk a kertben lévő padokra és ott elvoltunk. Nem csak én Zayn Niall és Brady, hanem a többi velünk egykorú. Körülbelül 6-7 ember fiúk lányok vegyesen. Találtam egy srácot akinek fülbevalója volt és igen, jó sejtettem, hogy ő nagyon jó fej. Végigröhögtük a délutánt. Aztán csengettek. Nem foglalkoztam vele, Lottie megnézte ki az.

- Igen, van egy nagy park, ahol külön tér van a deszkázóknak. Ha kimegyek, mindig van ott valaki, egyszóval nem lehet unatkozni..- Mesélte az egyik fiú a lakhelye értelmeit.

- Louis! – ordította a húgom. Csak hátranéztem. – Itt van Hazza.

- Hogy mi? – akadtam ki egy kicsivel hangosabban, így páran felém lestek. Zavartan felugrottam a helyemről. Átsiettem a konyhán, a nyitott ajtó előtt ácsorgott. Mikor meglátott félősen nézett rám, én pedig kimérten. Na nem mintha azért mert nem érdekelne, csak féltem elárulni az érzéseimet azelőtt, hogy ő is ezt tenné. – Szia. – szinte suttogtam.

- Szia, Louis.

Eszem ágában sem volt kimenni az emberek közé. Ezt a dolgot tisztáznunk kell. Felsétáltunk a szobámba, szinte éreztem a belőle áradó feszültséget. Bent, már az ajtó mögött kicsit lenyugodtam. De ez csak pár másodpercig tartott. Míg Harry gúnyosan felhorkantott. Felhúzott szemöldökkel néztem hátra rá.

- Mi az?

- Könnyen pótolható voltam? – kérdezte gúnyos hangon és felvette az ágyamra dobált ruhákat, köztük Zayn ingét. Az arcához emelte és megszagolta. – Hm. Malik. Mindig is sejtettem hogy zavaró tényező.

Idegesen téptem ki az ujjai közül az anyagot. Felhúztam magam, hisz hogy képzeli, egyből rohanok máshoz? Persze megtehetném, nincs kötődésem Harold-hoz. De nem tettem.

- Itt az egyetlen zavaró tényező te vagy Styles... – kijelentésemen kissé meglepődött. – Jól hallod. Lemondtál rólam, megérdemled a kínlódást. – nyögtem ki könyörtelenül, és közben lépésekben hátráltam, mivel egyre csak közeledett.

Hátam nekiütközött a falnak.

Nem volt több hely. És nem volt számunkra több önuralom.

Ajka súrolta az enyémet. Szigorúan néztem zöld szemibe, de akaratlanul is elejtettem a kis jelet - szemeim lejjebb vándoroltak. Magam mellett lévő kezeimet megfogta, ujjaink összekulcsolódtak, és a fejem mellé szorította.

- Tudod Tomlinson. Egy percig sem mondtam le rólad. Sohase tudnék. – suttogta és ajkait szorosan rányomta az enyéimre...  

Köszönöm a rendszeres olvasóknak a türelmeket!:)

Green Light (Ashton Irwin fanfiction)

A felső linkre kattintva benézhettek egy most induló Ashton Irwin /5sos/ blogra.

Ígéretesnek tűnik!:)